Mixonline: Lázárék pontyban is világbajnokok

Lassan egy esztendeje, hogy Lévai Ferenc az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója életre hívta a Halra Magyar! Halra Bor! elnevezésű civil kezdeményezést, amely máris jelentős jubileumhoz érkezett.A májusi volt a tizedik olyan alkalom, amikor felkerekedett a híres emberekből, valamint a sajtó képviselőiből álló karaván, hogy sorra látogasson néhány éttermet, ahol a legkiválóbb minőségű magyar halból készítenek a számukra valamilyen különlegességet. Így történt ez legutóbb is, amikor Budapest és Gödöllő környéke volt az úti cél.

Egy hosszúra nyúlónak ígérkező verőfényes májusi nap mit sem ér igazi villásreggeli nélkül. Kivált, ha az embernek minderre a Svábhegyen van lehetősége, mondjuk a Bajai Halászcsárda teraszán. Pápics Viktorék ugyanis úgy gondolták, csavarnak egyet a szokásjogon és nem a híres bajai halászlével kápráztatják el a szakmai és a sajtó zsűri tagjait, hanem valami egészen különlegeset alkotnak. Mivel ezen a napon minden versengő étteremnek pontyból kellett elkészíteni néhány finomságot, így a lecke adott volt. Még tízhez sem ért a fogaskerekű órájának kismutatója, amikor kezdésnek máris asztalra került a ház ellenállhatatlan halpogácsája, amihez a korai óra ellenére is remekül illeszkedtek a szebbnél-szebb Somló hegyi borok, melyek a nap során végigkísérték az egyes ételkínálatot. 

A szárított pontyból és szikrázóan friss zöldségekből álló hal capriccio méltó nyitánya volt az azt követő füstölt pontypatkónak, melyhez különleges halikra dukált. Nem csoda, hogy ezek után néhány zsűritag feltette magában a kérdést: egyáltalán érdemes még továbbmenni…?! De a show-nak folytatódnia kellett, ezért irány Mogyoród, közelebbről a Pipa Csárda. 

Kedves kis település a Hungaroring tőszomszédságában, ahol most a csend volt még az úr. Sajnos nem csak kint, bent az étteremben is. Történt ugyanis, hogy a csapatot gyakorlatilag nem fogadta senki. Nem volt mit tenni, tétován besomfordáltunk a meglehetősen sötét helyiségbe, ahol mindössze egy-egy üveg bor várakozott kibontva az asztalok közepén. Végül a homályból előkerült egy pincér és némán megkezdte az étel szervírozását. Kezdésnek betyáros halleves érkezett, majd tavaszi rakott pontyfilé sajtmártással és újburgonyával. És itt álljunk meg egy mondat erejéig: Ha a kellemetlen előzmények nincsenek, mindenkinek fülig ért volna a szája a megelégedéstől, mert a Pipa Csárda konyhájában igazán remek ételeket tudnak főzni – csak még nem tudják jól kínálni, jól eladni magukat. Ha ez sikerülni fog, méltán pályázhatnak a környék legjobb vendéglője címre.

Harmadiknak a festői Domony-völgyben elterülő Lázár Lovasparkba vezetett az út és itt már az érkezéskor sejteni lehetett, nagyszerű gasztronómiai élmény vár mindenkire. A szokásaiknak megfelelően pogácsával és kétféle ízletes pálinkával fogadták a megfáradt utazót, mindjárt a bejáratnál, ahonnan a park igazgatója kalauzolta tovább a csapatot. Nincs mese, már ebből is látszott, ők aztán értik a vendéglátást, tudják mit vár el az érkező. Az impozáns nagyteremben terítettek meg a hely szelleméhez és adottságaihoz tökéletesen illeszkedően. Kisvártatva a nagyszerűen felkészült séf vette át a szót és ismertette az általa kreált ételt, amely nem volt más, mint vargányás pontypaprikás, kapros túrós rétessel. Három féle bort is kínáltak hozzá, melyek közül csak kettő származott a nap hivatalos borszállítójától a Somló-hegyről. 

Úgy gondolták, ehhez az ételhez egy rosé való a leginkább és nagyon jól gondolták. Egy alföldi homoki pincészetből származó rozé volt igazán hivatott kiteljesíteni a kiválóan elkészített étel ízét. Azt is remekül megérezték, hogy ezek után jólesne egy kis desszert, mellyel belopták magukat elsősorban a zsűri hölgy tagjainak a szívébe. Ám ezzel még korántsem volt vége, hisz nem akárki várta a társaságot a parkban, ráadásul nem érkezett egyedül. Mindenki örömére közös fotó készülhetett Lázár Zoltán hatszoros fogathajtó világbajnokkal és lovaival. Ő az egyetlen a világon, aki kettes- és négyes-fogat hajtásban is világbajnoki címet tudott szerezni. Nemhiába kapott hatalmas tapsot és nem kevés elismerő szót.

A Lázár Lovaspark volt az a hely a nap folyamán, ahol másodszor is felmerült a kérdés: Innen még érdemes továbbmenni? És érdemes volt, közelebbről a szomszédba, Gödöllőre a Napsugár Étterembe. Tudták, hogy aznap már a negyedik éttermet látogatja a karaván, mégis úgy fogadtak, mintha akkor ebédeltünk volna először. Kezdésnek egy nagyszerű filézett pontyhalászlével kedveskedtek, melyet bakonyi pontyfilé követett, különlegesen finom és nagyszerűen elkészített sztrapacskával. A nap záróakkordja ponty volt Orly módra, rízzsel, mely úgyszintén elnyerte mindenki dicséretét. Kiváló étterem a gödöllői Napsugár, érdemes kilátogatni ide egy ebéd, vagy vacsora erejéig.
A nap végén a szakmai zsűri úgy döntött, hogy az ő díjukat a Bajai Halászcsárda kapja, akik így már másodszor végeztek az élen. A sajtó zsűri favoritja a Lázár Lovaspark volt, ők most először - de minden valószínűség szerint nem utoljára - szerepeltek a versenyben és máris az élre kerültek. Harmadik a Napsugár Étterem lett, akiket stílszerűen mindössze egy fejhosszal előztek meg Lázárék.


Fotó: Sziklási Gábor